Balázs Júlia (1907-1990), az első magyar csillagásznő, imádta a görög mitológiát, a verseket, balladákat, evezett, síelt, megmászta a kínai nagy falat, négy gyerek nevelése és a háztartás vezetése mellett is kutatóként jelentős eredményeket ért el. Családjával a Svábhegyi Csillagvizsgálóban lakott, amit ők csak Csillagdának neveztek.
Önellátás és tudomány, avagy egy karrier első lépései
A Csillagdában folyamatosan zajlott az élet. Ezt ma már nehéz elképzelni, de a többi kutató családjával együtt egy önálló kis birtokot alakítottak ki. Háziállatok (tyúkok, disznók, nyulak, kecskék), veteményes, gyümölcsös és rózsakert mind-mind a részét képezték ennek a kis birodalomnak, de személyzet is volt (suszter, méhész, takarítónő). Az intézményt a Pázmány Péter Tudományegyetem alá csatolták, Balázs Júlia ott végzett (1936-ban doktorált fizikából) és először gyakornokként került be a csillagvizsgálóba.
Amikor a két műszak egy napra esik
1939-re már asszisztensként alkalmazták, és ebben az évben ment férjhez Detre Lászlóhoz, a neves csillagászhoz, aki szintén ott dolgozott, adjunktusként, majd obszervátorként (tudományos megfigyelőként). Tanulmányai egy részét vele együtt publikálta, de jelentős önálló eredményei is voltak. 1941-ben született meg első gyermekük, akit még három követett és innentől az éjszaki megfigyelések kiegészültek a napközbeni főzéssel és gyerekneveléssel, így hát nem csoda, hogy állítólag bárhol és bármikor el tudott aludni.
Földi küzdelmek és égi kalandok
Esténként görög mitológiai történeteket mesélte a gyerekeknek, ő is azokon nőtt fel, kislányként a csillagokat leste, hátha valamelyik szereplőt megpillantja. Ennek ellenére színésznő szeretett volna lenni, a csillagászat csak később kezdte érdekelni. A Csillagdában igazi vezéregyéniség volt, társaságkedvelő és vidám, ő szervezte a kerti partikat is. Ugyanakkor kemény munkát végzett, télen sokszor -25 Celsius-fokban, órákig mozdulatlanul ülve végezte megfigyeléseit.
Nem csak hazai sikerek
A sok erőfeszítés végül meghozta eredményét, a róla elnevezett Balázs Júlia-féle elméletet (az RR Lyrae változócsillag periódusváltozásairól), más néven a „ferde rotátor” hipotézist. Ő volt az első a világon, aki elegendő mennyiségű csillagászati képet készített, hogy az úgynevezett RR Lyrae-csillagok pulzációváltozásainak okára magyarázatot találhassanak. Kollégájával, Szeidl Bélával szintén elsőként sikerült egy másik csillagon mágneses ciklust kimutatniuk. Férjével közös munkái is komoly elismeréseket arattak. 1955-ben a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) tagja lett, 1972-ben pedig kandidátusi címet kapott. 2019-ben megjelent róla egy könyv is, “A lány, aki csillagász lett” címmel.
Közösen a tudományért
Lászlóval igazi, elkötelezett tudósokként mindent megtettek a tudományért és az intézményért. Az orosz megszállás alatt László elérte, hogy bár lovakat és katonákat szállásoltak el a kupolában és a házakban, a Csillagda bizonyos területeiről (pl. könyvtár) sikeresen ki lettek tiltva a szovjetek. Ilyen körülmények között is folytatták a munkát. Szentgyörgyi Albertnek, aki a háború után Amerikába invitálta őket, nemet mondtak végül, mert “mi lesz a Csillagdával, ha mi innen elmegyünk? Érdemeik közé sorolható országunk legnagyobb és legjobban felszerelt csillagvizsgálójának, a Piszkéstetői Obszervatóriumnak a létrehozása. Közös publikációik is komoly elismeréseket arattak.
Hagyaték és élő örökség
Balázs Júlia 1955-ben a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) tagja lett, 1972-ben pedig kandidátusi címet kapott. 2019-ben megjelent róla egy könyv is, “A lány, aki csillagász lett” címmel. Könyvtárát és hagyatékát a székesfehérvári Titkok Háza kapta meg, hogy az ott alapított Balázs Júlia Műhelyet (BJM) gazdagítsa. A tervek szerint többek között lesznek asztronómiai és asztrofizikai élménypedagógiai foglalkozásokat, tudományos ismeretterjesztés, és egy digitális planetárium is. Ennek első lépéseként 2022-ben megrendezték a Balázs Júlia Emlékkonferenciát, ahol unokája, a családi hagyományokat folytató Detre Örs Hunor csillagász és űrkutató is előadást tartott.