Az űrkutató egy hiányszakma Magyarországon, de még így is neves szakembereink vannak. Detre Örs Hunor, a James Webb űrteleszkóp egyik vezető (nem mellesleg NASA-elismerésben részesült) fejlesztője ezért létrehozott egy non-profit szervezetet (CanSatLab), ahol középiskolások ismerkedhetnek meg az űrkutatással, sőt, élőben ki is próbálhatják.
A nyughatatlan család
Detre Örs Hunor oda-vissza ingázik motorján Németország és Magyarország között, munkája mellett itthon szervezi a CanSatLab-et, mentorálja a CanSat-verseny diákjait, előadásokat tart. Fő célja, hogy megszerettesse a középiskolásokkal a csillagászatot, űrkutatást, mérnöki tudományokat. Nem csak a szakmák szépségei miatt, hanem mint az ő példája is mutatja, magyar kutatóként sem álom már NASA-fejlesztéseken dolgozni, de a hazai űrkutatási cégeknek is szükségük van az igazán erős utánpótlásra.
Nem a tipikus utat járta be, annak ellenére, hogy családjában is neves szakemberek voltak. Detre Örs Hunor nagyapja, Detre László egyetemi oktató, tanszékvezető, az MTA Svábhegyi Csillagvizsgáló Intézetének egykori igazgatója. Világszinten jelentős és hosszú távú hozzájárulást tett a változó csillagok kutatása terén. Többek között feleségével, az első magyar csillagásznővel, Dr. Balázs Júliával dolgozott együtt, aki szintén nemzetközi elismerésekben részesült publikációival.
A csillagvizsgálóban éltek, és még az orosz megszállókat is sikeresen kitiltották az épület bizonyos részeiről. Az ő kezdeményezésük volt a Piszkés-tetői távcső, az ott lévő obszervatórium ma Magyarország legnagyobb és legjobban felszerelt csillagvizsgálója. Júlia rengeteg előadást tartott világszerte, kínai látogatása során megmászta a nagy falat is.
A számolás joga – amikor a színtévesztés a csillagászathoz vezet
A családi háttér hozzájárult Detre Örs Hunor érdeklődéséhez a reáltárgyak iránt, Mézga Aladár inspirációjára már 10 évesen otthon forrasztott. Műszerésznek készült, azonban színtévesztése miatt nem vették fel szakközépiskolába, így végül gimnáziumi érettségit szerzett, majd a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Villamosmérnöki szakára járt két évig. Hihetetlenül izgatta az elektronika, de valahogy „száraz” volt önmagában, ezért átjelentkezett az ELTE fizikusi, majd csillagász szakára; fizikusként végzett biofizikus szakirányon, majd csillagász szakon is.
Egyetem mellett munkát vállalt mérnökként, de operátor, majd tervezőgrafikus is volt, testvérei (Mikolt tipográfus, Zaránd retusőr/grafikus) hatására. Dolgozott az ELTE részére is még diákként, az egyetemen sok technikailag elavult, de méréstechnikailag kiváló eszköz volt akkoriban. Ezeket korszerűsítette, 40-50 éves műszerek asztalméretű számítógépeit cserélte le gyufásdoboznyi nagyságúra, USB aljzattal, ezzel lehetővé téve a modern számitógépekhez való csatlakozást. A 2000-es években háromdimenziós egeret is fejlesztett, 20 évvel megelőzve az Apple hasonló koncepción alapuló új VR-szemüvegét.
Mission: Impossible – a világ legnagyobb űrkutatási projektjében
Az egyetem elvégzése után szakdolgozati vezetője inkább segített Detre Örs Hunornak tudományos állást keresni, csak ne tűnjön el a céges világ csábításában. Az elküldött önéletrajzok eredményeképpen felvették a Max Planck Institute for Astronomy kutatóintézetbe. Így került be az infratávcsöves műszeres csoportba, ahol nagyon jól jött mérnöki érdeklődése és a csillagász végzettsége is. Már két hónap múlva kinevezték a MIRI (a James Webb űrteleszkóp tudományos műszere) új elektronikai vezetőjének.
Egy év kemény munkája volt, mire úgy érezte, kész van a pozícióra, és megfelel saját elvárásainak is.
A project során feladatai közé tartozott az elektronikai aktivitások szervezése és megtervezése Európában. A MIRI ICE (Instrument Control Electronics), és egyéb elemek elektronikai kvalifikációja, gyártásának kontrollálása, helyes kalibrálása és ezeknek tesztelése. Kihívás volt a szimulációk elkészítése a tesztelések elméleti ellenőrzéséhez. Az indítás után nincsen lehetőség a javításokra az űrben, ezért a tesztek kritikusan fontosak voltak. A másik nagy feladat a MIRI mechanikáinak tesztelésének kidolgozása és működtetésének optimalizálása volt. Munkájának hála menekült meg az egyik mechanika a JWST első meghibásodásakor 2022-ben.
Bevezetés a csillagászatba – az űrkutatás és a mikroforrasztás világa
A Webb beüzemelési csapata elnyerte idén a NASA Silver Group Achievement Medal-t és a Royal Astronomical Society (RAS) – azaz a Királyi Csillagászati Társaság – is Csillagászati Csoportteljesítmény-díjjal jutalmazta a MIRI csapatát a tervezésért és felépítésért.
De mégis, mi szükséges ahhoz, hogy komoly csillagász lehessen valaki? Detre Örs Hunor szerint: „a legnagyobb eséllyel a polihisztorok indulnak, azok, akik igazából mindenre kíváncsiak. Én is egy tudós vagyok, de mérnöki szívvel.” Manapság a legizgalmasabb kutatási témák interdiszciplinárisak, tehát több tudományterület ismerete szükséges.
Néha olyan dolgok segítik a munkát, amire nem is gondolna az ember, ilyen például a mikroforrasztási tudás. A MIRI-n való munkája során Örsnek jól jött, hogy ebben hatalmas gyakorlata volt, a CanSat versenyeken is ő oktatta erre a diákokat. Az egész onnan indult, hogy mikor még egyetemre járt, nagyon drágák voltak az ún. mikrokontrolleres fejlesztőpanelek (a mikrokontroller egy pici számítógép egy chipben, ilyen van az otthoni okos kávéfőzőben vagy mosógépekben is), ezért végül egy több, mint száz modulból álló LEGO-szerűen használható fejlesztőkörnyezetet dolgozott ki. Ezeket egyesével ő forrasztotta, és eladta – flexibilisebb és olcsóbb is volt a mikrokontroller gyártók hivatalos termékeinél – fejlesztőknek, és a Kandó és a BME diákjainak.
Átváltozás – avagy mit csinál egy csillagász a szabadidejében
Hosszú évekig az egyetem és a munka mellett az AVR modules fejlesztőkörnyezetén dolgozott, szeret robotokat tervezni és a 3D nyomtatás is lázba hozza. Vannak persze ennél hétköznapibb hobbijai is, szeret airsoftozni és paintballozni, túramotorozni Európában, elromlott háztartási gépeket javítani. A fotózás is fellelkesíti, gyerekként távcsővel fényképezte a holdat és a várost, most digitális gépe van, és az éjszakai tájképek a kedvencei. Több, mint harminc éve dobol, játszott két zenekarban, és budapesti jam session-ökön (improvizációs esteken) is össze lehet vele futni. Martin fia már kamaszodik, 3 éves korától hegedül, zongorázik (többször közösen is felléptek), valamint kreatív videótartalmakat gyárt egy német grafikai cég mentorálásával.
A Max Planck Intézetet 15 év után hagyta ott, amit kemény döntésként írt le, de szüksége volt a pihenésre, így a tavalyi évet ezzel töltötte.
Mivel Detre Örs Hunor saját bevallása szerint egyszerre lusta és mániákus, ami nem érdekli abba alig tud belekezdeni, ami igen, azt 200%-on pörgeti. Jelenleg a CanSatLab-et szervezi és olyan saját fejlesztésű elektronikai termékeken dolgozik, amelyek méréstechnikai kihívásokkal is szembeállítják.