Dr. Ferencz Orsolya, űrkutatásért felelős miniszteri biztos megnyitójával hétvégén lezajlott az idei CanSat-verseny döntője. A Magyar Asztronautikai Társaság szervezésében zajló versenyen idén minden korábbi rekordot megdöntve 48 középiskolás csapat indult, akik több mint fél éven keresztül építették saját fejlesztésű, üdítősdoboz-méretű műholdjaikat, amelyek közül a legjobbakat a döntő keretében ténylegesen fel is lőtték.
A CanSat egy játékos, de valójában egy, az Európai Űrügynökség (ESA) által szervezett Európa-bajnokság. Ennek első fordulói a nemzeti CanSat-versenyek, amelyek közül a legjobbként kikerülő csapatok az ESA meghívására Hollandiában, az Európai Űrügynökség Technológiai Központjában, az ESTEC-ben vehetnek részt egy különleges programon.
A döntőt Dr. Ferencz Orsolya, űrkutatásért felelős miniszteri biztos nyitotta meg, aki nemcsak biztosi tisztségében, hanem mint villamosmérnök, űrkutató és nem mellesleg az ESA magyar delegációjának vezetőjeként is vett részt az eseményen.
“Öröm látni, hogy ennyire sok fiatal diák csillogó szemmel vesz részt ebben a versenyben. Az Európai Űrügynökségnek a CanSat-programja az egy igazi sikertörténet, és az egy külön sikertörténet, hogy Magyarország ebben évről évre egyre nagyobb aktivitással tud részt venni.”
A Magyar Asztronautikai Társaság által szervezett hazai verseny 2023/24-es évében minden korábbi rekordot megdöntve, 48 csapat több mint 230 versenyzője indult. A verseny bő fél éve alatt a csapatok feladata az volt, hogy mentoraik segítségével egy-egy üdítősdoboz nagyságú, valóban működő, küldetések teljesítésére alkalmas műholdat fejlesszenek, építsenek. Közülük pedig a legjobb tíz lehetőséget kapott arra, hogy a döntő keretében életre keltve műholdjaik mérőműszereit és rádióit valóban a rakéták indítóállványaira kerüljenek.
A kétnapos döntő alatt az első napon, április 5-én a BME Suborbitals rakétáival kerültek a levegőbe a középiskolások műholdjai, melyek számos tudományos mérést végeztek a több mint 1 km magasságból való visszaereszkedésük során. Mindehhez a helyszínt a Magyar Honvédség biztosította a versenyzők számára a tatárszentgyörgyi lőtéren. Másnap, április 6-án, a döntő prezentációs napján a dabasi Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola és Kollégiumban derült ki, hogy melyik csapat műhold-szimulációja működött a legjobban, gyűjtötte a legtöbb és legérdekesebb adatot az ereszkedés során. Az indítási napon rögzített eredmények feldolgozását angol nyelvű előadásban ismertették a csapatok a zsűrivel, amelynek tagjai mind a magyarországi űrkutatás élmezőnyébe tartozó szakemberek voltak.
A több mint fél éven át ívelő versenyt végül a váci CapySat (VSZC Boronkay György Műszaki Technikum és Gimnázium) nyerte meg, ők utazhatnak Hollandiába, az ESA technológiai központjába. A döntőn három különdíj is született. A tudományos különdíjat a gödöllői Seraph (Premonteri Szent Norbert Gimnázium), a technológiai különdíjat megosztva a budapesti OnionSAT (Berzsenyi Dániel Gimnázium) és Parsec (Karinthy Frigyes Gimnázium), az ismeretterjesztésért különdíjat pedig a pécsi Sat-Elite Assembly Team – SEAT (Baranya Vármegyei SzC Radnóti Miklós Közgazdasági Technikum) diákjai nyerték.
A nyertes csapatok a kupákon, okleveleken kívül lehetőséget kaptak arra is, hogy a 2025-ben az űrbe felbocsájtásra kerülő NMHH-1 elnevezésű műholdra tervezhetnek és készíthetnek egy-egy saját panelt.
A miniszteri biztos a verseny megnyitóján túl a döntőn bejelentette a CanSatLab elindulását is:
“Nem állunk meg ezzel a munkával, amit a CanSat jelent. Most már tovább gondolkodunk, előrébb megyünk. Azt szeretnénk, hogy egy olyan háttér laboratóriumhálózat induljon el a közeljövőben, ami ezt a fajta tevékenységet, ezt a rakétaépítő, diákköri tevékenységet állandósítja és még több lehetőséget nyit meg.”
A CanSatLab ötletének kitalálója és a program vezetője Detre Örs Hunor, aki a James Webb Űrteleszkóp vezető fejlesztőjeként csapatával 2024-ben elnyerte a NASA Silver Group Achievement Medalt és a Royal Astronomical Society (RAS), azaz a Királyi Csillagászati Társaság Csillagászati Csoportteljesítmény-díját. Nagyapja, Detre László csillagász, akiről kisbolygót is elneveztek, nagyanyja pedig Balázs Júlia, az első magyar női csillagász.
“A CanSatLab egy országos lefedettségű non-profit laborhálózat és eszközpark, amelyet a gyerekek a versenyre való felkészülésük során használhatnak. Most már közel 70 ember az, aki szabadidejében és hétvégéin és éjszakáin keresztül dolgozik azon, hogy ez valóság legyen Magyarországon.”
A program ugyan még csak kezdeti szervezési fázisban van, de már mostanra 10-12 egyetem és számos cég csatlakozott a kezdeményezéshez, önkéntesen. Az egyetemek és laborjaik, ahová fordulhatnak segítségért a gyerekek, lassan az egész országot lefedik, hisz olyan intézmények adták már a nevüket hozzá, mint az Óbudai Egyetem, ELTE, a BME, az SZTE, a PTE, Györi SZE vagy a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem.
“Tanítani egy gyermeket nem lehet, de kíváncsivá tenni igen. Ez a kíváncsiság vezet a motivációhoz, a motiváció a tudáshoz” – mondta el Detre Örs Hunor. – “Öveges professzor anno generációkat tett kíváncsivá, így nevelve ki egy erős, tudományos generációt. Haladnunk kell a korral. Az űrkutatás a mai gyermekek számára hasonlóan ösztönzi a kíváncsiságot. Laborhálózatunk a diákok lehetöségeit segíti infrastrukturálisan, de katalizálja az együttműködéseket is Magyarország régiói közt. Az egyetemek, kutatóintézetek, cégek aktív közreműködése ebben a korosztályban minőségi lépést jelent a szakemberek képzésében, így nevelve ki egy új Öveges professzoréhoz hasonló erős generációt.”